A hírfolyamban egymást érik a hirdetések, a rövid videók meg a szponzorált posztok, és a legtöbb ember elég gyorsan eldönti, hogy egy kockánál megáll-e vagy továbbgörget. Ez a néhány másodperc lett az a terep, ahol a márkák többsége ma versenyez, és ahol a kreatív ötlet, a médiaköltés meg a weboldal sebessége ugyanabban a mondatban szerepel. A figyelem szűkös, a hirdetési felület viszont folyamatosan bővül, ezért a szakma egyre gyakrabban beszél figyelemgazdaságról. Aki kíváncsi arra, hogyan néz ki ez a verseny az egyik legkeményebb piacon, annak érdemes fellapoznia a magyar kaszinó online oldalt, ahol a szolgáltatók ajánlatai egymás mellett látszanak, és a különbségek elég hamar szembetűnnek. Ott ugyanis azonnal kiderül, hogy a figyelem megszerzése önmagában kevés, mert a látogatónak néhány kattintás alatt el kell igazodnia a feltételek, a bónuszok meg a kifizetési szabályok között, különben továbbáll.
A digitális csatornák azért írták át a szabályokat, mert a visszajelzés azonnali, és a hibák elég gyorsan látszanak a számokon.
A hírfolyam néhány másodpercre rövidítette a döntést
Egy hirdetésnél a felhasználó elég gyorsan eldönti, hogy érdekli-e, és ezt leginkább az első képkocka meg a nyitómondat viszi el, nem a termék részletes bemutatása. Ezért kap kiemelt szerepet a kreatív első két-három másodperce, és a hirdető pontosan azt figyeli, hogy a megjelenésekhez képest hányan állnak meg, hányan kattintanak, és hányan fordulnak vissza betöltés után. Egy kisebb webshopnál elég tipikus, hogy egy videó három hét alatt elhasználódik, a kattintási arány a töredékére esik, és ilyenkor jön a következő változat, ami megint csak néhány hétig bírja. A hírfolyamban az a hirdetés marad meg, amelyik az első pillanatban valami konkrétat ígér, és ezt az ígéretet a landoló oldal is tudja teljesíteni, különben a kattintás kidobott pénz. Egy konkrét eset: valaki egy tízezer forintos ajánlatra kattint, de az oldalon csak egy hosszú űrlap várja, és húsz másodperc után bezárja a lapot.
A kattintás drágul, a közönség szűkül, a tervezés átalakul
A licitrendszerben a hirdetők egymásra licitálnak, így a népszerű kulcsszavak és közönségszegmensek ára folyamatosan kúszik felfelé, ami a kisebb vállalkozásokat arra kényszeríti, hogy szűkebb, pontosabb célcsoportokban gondolkodjanak. A hozzájárulás kezelése is része a célzásnak, mert a sütikre adott válaszok nélkül a közönségépítés elég hamar falba ütközik, és ilyenkor a hirdető hiába van ott a hírfolyamban, nem tudja, kit szólít meg.
A hosszabb tartalom visszaszivárgott, csak más formában
A rövid videók uralják a felszínt, viszont a döntés előtti utolsó lépéseknél az emberek elég gyakran hosszabb anyagot keresnek, mert egy összetett szolgáltatásnál a részletek számítanak, és a húsz másodperces videó erre kevés. Ezért működnek jól a hírlevelek, a tízperces magyarázó videók meg a részletes összehasonlítások, mert ezekben a felhasználó a saját tempójában haladhat, és bármikor visszatérhet hozzájuk. Egy szolgáltatónál például a bemutatóvideót sokan végignézik, aztán visszatérnek az árakhoz, ami arra utal, hogy a videó megtartotta a figyelmet, viszont az árlista nem volt elég világos. Az is gyakori, hogy egy hosszú bejegyzést elmentenek, és hetekkel később onnan térnek vissza, ami azt jelenti, hogy a tartalom lassan érő hatással dolgozik, nem azonnali kattintással.
A bizalom is versenytényező, mert kattintás előtt összehasonlítanak
Mielőtt valaki pénzt ad ki, elég gyakran körülnéz, hogy mások mit mondanak az adott szolgáltatóról, és ilyenkor a független oldalak, a felhasználói vélemények meg az apró betűs feltételek döntenek. Ha ezek a válaszok gyorsan megvannak, a bizalom megépül, ha viszont a szabályok több helyen szétszórva lapulnak, akkor a látogató továbbáll, hiába volt jó a hirdetés. Ugyanez igaz egy webshopra is, ahol a visszaküldési feltételek és a szállítási idő megtalálása sokszor többet számít, mint a kedvezmény mértéke. A marketingben ezt elég gyakran elfelejtik, pedig a figyelem megszerzése után pont ez az a pont, ahol a kattintásból ügyfél lesz, és ahol a legtöbb büdzsé elveszik.
Mérni csak azt lehet, ami nyomot hagy
A hirdetési rendszerek az utolsó kattintásig elég pontosan követik az utat, viszont a döntés nagy része előtte történik, ezért a valóságban egyetlen csatorna számlájára írni a sikert elég megtévesztő tud lenni. Egy vállalkozásnál például a keresőhirdetés hozza a vásárlásokat, viszont a látogatók nagy része előtte egy hírlevélből vagy egy podcast-adásból értesült a márkáról, amit a rendszer nem lát, és így a hírlevél veszteségesnek tűnik. Ezért érdemes a márkanévre érkező keresések számát, a visszatérő látogatók arányát meg a közvetlen forgalmat is figyelni, mert ezek jelzik, hogy a figyelem valójában hol épült fel. Az sem ritka, hogy valaki a telefonján lát egy hirdetést, aztán a laptopon fejezi be a vásárlást, és a két eszköz között elvész a kapcsolat, pedig a hirdetés tette meg a munkát. A gyakorlatban ezért érdemes egy lapra felírni a kampány előtt, hogy melyik két-három szám alapján döntenek, és azt is, hogy melyik csatornánál hol húzzák meg a határt, mert e nélkül a hírfolyam zajában könnyen a leglátványosabb, de legkevésbé hatékony felület viszi el a költségkeret nagy részét.