Azok, akik úgy hitték, a hagyományos tévécsatornákat a streamingek forradalma fogja elsöpörni, csalódottak lehetnek. Már eltelt a századunk negyede, megtörtént a digitális forradalom, de a lineáris tévézés még mindig tartja magát, a streamingek pedig nem váltották meg a világot. Sőt, mintha már nem is lennének olyan népszerűek, mint egykor, pedig már az élő közvetítések terén is próbálják felvenni a versenyt a hagyományos tévécsatornákkal. Eljöhet még az idő, hogy a streaming leváltja a hagyományos tévécsatornákat? Az élő adások átvétele jelentheti a tévékorszak halálát? Most úgy tűnik, egészen más jövő bontakozhat ki, mint 10 vagy 20 éve gondoltuk.
Amikor az első streamingplatformok megjelentek, sok elemző biztosra vette, hogy a televíziózás napjai meg vannak számlálva. A nézők végre maguk dönthették el, mit és mikor szeretnének megnézni, nem kellett alkalmazkodniuk a műsorrendhez, és a reklámok mennyisége is jóval kisebb volt. Akkoriban valóban úgy tűnhetett, hogy csak idő kérdése, mikor szorul végleg háttérbe a hagyományos televíziózás. Az elmúlt másfél évtized azonban azt mutatja, hogy a médiapiac jóval összetettebb annál, mint ahogy azt sokan előre jelezték.
A streaming megjelenése valódi forradalom volt
A 2010-es évek elején a streaming új szemléletet hozott a tartalomfogyasztásba. Nem kellett többé megvárni egy sorozat következő epizódját, nem kellett felvenni az epizódokat videóra, vagy műsorújságot böngészni. A nézők egyszerre akár egy teljes évadot is megnézhettek, ami teljesen új fogyasztási szokásokat alakított ki.
A siker gyorsan új szereplőket vonzott a piacra. Egyetlen szolgáltató helyett néhány év alatt megjelent számos globális és regionális platform, amelyek mind saját exkluzív tartalmakkal próbálták magukhoz csábítani az előfizetőket. Ez eleinte kedvező volt a fogyasztóknak, hiszen egyre nagyobb kínálatból választhattak, később azonban éppen ez a bőség kezdett problémává válni.
A gombamód szaporodó streamingek között a minőségi tartalmak szétaprózódtak. Egy népszerű sorozat egyik szolgáltatónál lett elérhető, a másik a másikon, egy filmsorozat a harmadikon. Egyre több előfizetésre volt szükség ahhoz, hogy valaki minden számára fontos tartalmat elérjen, ami jelentősen növelte a havi költségeket. Mivel az összes streamingre mégsem lehetett egy idő után előfizetést kötni, így a felhasználó választás elé kényszerült, melyik tartalmakat engedje el. A streamingek forradalma után a válogatás időszaka kezdődött.
Miért nem tűnt el a lineáris televízió?
A hagyományos televíziózás egykor összekapcsolódott a FOMO érzéssel, bár akkor még nem találták ki ezt a kifejezést. Ha valaki lemaradt egy sorozat epizódról a tévéből, akkor legfeljebb az ismétlést nézhette meg, vagy végleg lemaradt. Mindenki egyszerre várta a sorozatok újabb részeit. Ezt a streaming üzletpolitikája felülírta, viszont az élő műsorok vonzereje továbbra is megmaradt. Híradók, választási műsorok, kulturális események és mindenekelőtt sportközvetítések milliókat ültettek egyszerre a képernyők elé. Ezeket az élményeket nehéz ugyanúgy átélni utólag, felvételről vagy néhány perces összefoglaló formájában.
A lineáris tévézés nagy előnye az is, hogy rendkívül egyszerű. Nem kell alkalmazást telepíteni, internetkapcsolatot ellenőrizni vagy különböző előfizetéseket kezelni. Bekapcsoljuk a televíziót, kiválasztjuk a csatornát, és már nézhetjük is a műsort. Ez az egyszerűség különösen fontos maradt az idősebb generációk számára, de sok fiatal is értékeli, amikor nem kell hosszú percekig keresgélni, mit nézzen.
Sokan azt is szeretik a lineáris televízióban, hogy nem nekik kell dönteniük minden alkalommal. A szerkesztett műsorfolyam sokszor olyan tartalmakat is megmutat, amelyekre egy streamingplatform algoritmusa talán soha nem hívná fel a figyelmet. Ez a fajta felfedezés ma is a televízió egyik sajátos erőssége.
Már a sportközvetítéseket is követhetjük online
A sport világában különösen sokáig megmaradt a hagyományos televízió fölénye. A legnagyobb futballbajnokságok, olimpiák, világbajnokságok vagy Forma–1-es futamok döntő többségét televíziós csatornák közvetítették, amelyek hosszú évek alatt komoly szakmai stábot és közvetítési rutint építettek ki. Ezzel nehezen tudott kezdetben az online világ versenyezni.
Ha valaki arra kíváncsi, hogyan alakultak a bundesliga 1 eredmények, akkor online egyszerűen utána nézhet. A sportközvetítés azonban nem csak az eredményekről szól. Akár streamingen, akár tévében, élőben láthatjuk a meccseket szurkolók millióival egyidőben a világ minden pontjáról. Meg lehet nézni a meccs után az összefoglalót, így nem maradunk le a gólokról, viszont lemaradunk a meccs hangulatáról, a csapatdinamikáról, szép helyzetekről, passzokról. A szüneteket kitöltő elemzések szintén hozzáadnak a meccsélményhez, amikor együtt lehet gondolkodni a szakértőkkel. Nem véletlen, hogy sokak számára a meccsnézés még mindig eseményszámba megy otthon a tévé előtt is.
Éppen ez az élmény az, amit a streamingplatformoknak is meg kellett tanulniuk kiszolgálni. Ez azonban nem is olyan egyszerű feladat. Az elmúlt években egyre több platform kezdett sportjogokat vásárolni és az élő sporteseményeken túl koncertek, díjátadók – mint pl. az Oscar-gála – és más valós idejű események közvetítésével is próbálnak kitűnni.
Ennek több oka is van. Egyrészt a film- és sorozatpiacon óriási lett a verseny, ezért új előfizetőket egyre nehezebb szerezni. Másrészt az élő események olyan tartalmak, amelyek képesek egyszerre nagy közönséget a platformhoz vonzani, hirtelen megdobva a néző- és előfizetőszámot.
Ugyanakkor az élő közvetítések komoly infrastruktúrát igényelnek. Egy világbajnoki döntő vagy egy rangadó alatt akár több millió felhasználó kapcsolódik ugyanarra a rendszerre. Az elmúlt időszakban több nemzetközi szolgáltatónál is előfordultak kisebb-nagyobb technikai problémák, amelyek megmutatták, hogy ezen a területen még mindig komoly előnyt jelent a televíziós közvetítések évtizedes tapasztalata.
Felaprózódott piac, növekvő előfizetési költségek
A streaming térnyerésének egyik kevésbé várt következménye a piac széttagolódása lett. Míg korábban egyetlen televíziós előfizetéssel rengeteg csatorna és sportközvetítés elérhető volt, ma gyakran több különböző streaming-előfizetés szükséges ugyanahhoz a kínálathoz.
Ez nemcsak költségesebb, hanem kényelmetlenebb is lehet. A felhasználóknak különböző alkalmazások között kell váltogatniuk, eltérő fizetési konstrukciókat kezelniük, ráadásul a tartalmak folyamatosan vándorolnak egyik platformról a másikra. Sokan emiatt újra értékelni kezdték a hagyományos televíziós csomagokat, különösen akkor, ha azok a streamingplatformokat is tartalmazzák.
A megváltozott viszonyokhoz már a streamingszolgáltatók is alkalmazkodni kezdtek. Megjelentek a reklámokkal támogatott olcsóbb előfizetések, szigorodtak a jelszómegosztási szabályok, és több helyen emelkedtek az árak. Ezek a lépések azt mutatják, hogy a korábbi rendkívül gyors növekedési időszak után a piac érettebb szakaszba lépett.
Még nem kell temetni a tévézést
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a jövő nem a televízió vagy a streaming kizárólagosságáról szól. Sok háztartásban ma már mindkettő jelen van: a televízió más szerepet tölt be, lehet benne nézni a megszokott tévés műsorokat, a sportközvetítéseket, és háttérzajnak is be lehet kapcsolni. Ha pedig nincs kedvünk kiválasztani az esti filmet, akkor egyszerűen csak megnézhetjük, mit adnak a tévében. A streaming pedig marad a filmek, sorozatok és az egyéni időbeosztáshoz igazodó tartalomfogyasztás elsődleges eszköze.
A két világ ráadásul rivalizálás helyett egyre közelebb kerül egymáshoz. A televíziós szolgáltatók saját streamingplatformokat indítanak, a streamingcégek pedig élő csatornákat és sportközvetítéseket kínálnak. A néző számára sokszor már nem is az a kérdés, milyen technológián keresztül érkezik a tartalom, hanem az, hogy egyszerűen, jó minőségben és elfogadható áron hozzáférhető legyen.
Valószínűleg a következő évek sem hozzák el a lineáris televízió teljes eltűnését. Sokkal inkább egy olyan médiapiac rajzolódik ki, ahol a különböző platformok egymást kiegészítve működnek. A streaming kétségtelenül alapjaiban változtatta meg a tartalomfogyasztást, de a televízió is képes volt alkalmazkodni az új környezethez. Ezért ma már nem az a legérdekesebb kérdés, hogy melyik győz, hanem az, hogyan alakul át a kettő kapcsolata, és milyen új nézői élményeket hoz majd a következő évtized.